Csoór István (Szeghalom, 1910. okt. 10. – Gyula, 1990. ápr. 22.): író, helytörténész. Kitanulta a lakatos mesterséget, majd 1932-ig katonai szolgálatot teljesített. 1933-tól 1948-ig irodatiszt volt Szeghalmon a Sebes-Körös Vízszabályozó és Ármentesítőnél. Első írásait Móricz Zsigmond közölte a Kelet Népe c. folyóiratban. 1943-ban két regényének példányai elpusztultak egy légitámadás során. 1948-ban Gyulára költözött, a Vízügyi Igazgatóságon dolgozott. 1951-től mint rendőrhatósági felügyelet alá helyezett napszámos, jószágösszeíró, vagonkirakó alkalmi munkás. 1953-tól vállalhatott újra munkát a Vízügyi Igazgatóságnál; abban az évben kiadták elbeszélés és kisregény kötetét is. A vállalatnál geodéta, vízügyi technikus volt nyugdíjazásáig (1968). Munka közben szerzett biztonságtechnikai oklevelet. – M. Örök malom (r., Bp., 193? ); Havas udvar (r., Bp., 1944? ); Galagonyagally (elb., kisr., Szeged, 1953, 1963); Hegy és göröngy (r., Bp., 1970); Fák, virágok, füvek. A gyulai kertészeti és városgazdálkodási vállalat története (Gyula, 1976); A hangok messzire szállnak (nov.,Békéscsaba, 1979); Adalékok a gyulai munkásmozgalom történetéhez 1891-1944 (többekkel, Gyula, 1979); Gyula város társadalma és munkásmozgalma 1919-1944 (többekkel, Gyula, 1982); A nap sohasem alszik (kisr., Szeghalom, 1985); Két forradalom fényei (többekkel, Gyula. 1987).