Czakó Zsigmond (Dés, 1820. márc. 21. v. jún. 20. – Pest, 1847. dec. 24.): drámaíró. A kolozsvári és a nagyenyedi kollégiumban folytatott bölcsészeti és jogi tanulmányokat. Apja elszegényedése miatt 1840-től vándorszínész, 1842-től kardalnok a Nemzeti Színházban. A Kalmár és tengerész (1844) és a Végrendelet (1845) c. romantikus polgári drámájának előadása egyszerre országszerte ismertté tette nevét. Következő műve, a Leona c. filozófiai dráma panteizmusa és egyházellenes irányzata miatt felháborodást okozott, sokan támadták az írót. 1847-ben magas színvonalú elvi bírálatot írt a Nemzeti Színház igazgatásáról, amivel számos támadást vont magára. Ugyanez évben fejezte be legjobb művét, a János lovagot. Mikor barátai ezt nem fogadták kellő elismeréssel, a nyugtalan, dúlt lelkű író agyonlőtte magát. A m. romantikus drámairodalom egyik kimagasló alakja volt. – M. Összes munkái (Sajtó alá rendezte Ferenczy József, I-II, Bp., 1883-84). – Irod. Dózsa József: Cz. Zs. élete és művei (Kolozsvár, 1893); Vértesy Jenő : Cz. Zs. (Bp., 1899); Horváth Rebeka: Cz. Zs. és a francia romantikus dráma (Bp., 1908); Koch Lajos: Cz. Zs. drámai munkássága (Esztergom, 1913); Lányi Ernő: Cz. Zs. színművei (Bp., 1913); Illés Endre: Elfelejtett mezők (Tükör, 1937). Szi. Arany János: Cz. sírján; Petőfi Sándor: Cz. temetésén.