Damjanich János (Staza, 1804. dec. 8. – Arad, 1849. okt. 6.): honvéd tábornok, volt császári tiszt, az 1848–49-i szabadságharc egyik legkiemelkedőbb katonai vezetője. Szerb határőrcsaládból származott, a m. nemzeti törekvések és a radikális polgári reformok híve volt. 1848 nyarán csatlakozott a m. honvédséghez mint a szegedi 3. honvédzászlóalj őrnagya. A délvidéki sikeres harcok elismeréseként 1848. dec. 20-án tábornokká nevezték ki. 1849. jan. 16-tól a bánsági hadtest parancsnoka. Nagy sikereket ért el a tavaszi hadjárat során; a szolnoki, hatvani, tápióbicskei, isaszegi, váci és nagysallói ütközetek győzelme elsősorban nevéhez és híres vörössipkásai bátorságához fűződött. Győzelmeihez katonai tudása és személyes bátorsága nagyban hozzájárult. 1849 tavaszán lábát törte, úgyhogy a hadműveletekben többé nem vehetett részt. 1849. aug.-ban az aradi vár parancsnoka lett, s csak Világos után, Görgey felhívására tette le a fegyvert a cári csapatok előtt. Haynau vérbírósága 12 tábornoktársával együtt Aradon kivégeztette. – Irod. Hamvay Ödön: D. J. élete, története és szemelvények nejéhez intézett leveleiből (Bp., 1904).