Dankó Pista (Szatymaz, 1858. jún. 14. – Bp., 1903. márc. 29.): cigány származású nótaszerző. 15 esztendős korában cigányzenekart szervezett és vezetett szülőfalujában, majd Szegedre került. Első dalait Blaha Lujza tette népszerűvé. 1890-ben Bp.-re ment, ahol 1895-ben Pósa Lajos balatoni nótáinak megzenésítésével megnyerte az Új Idők pályadíját. Az 1890-es években daltársulattal járta be Mo.-ot, háttérbe szorítva mindenütt a német daltársulatok népszerűségét. Oroszo.-ban is járt. Mivel nem értett a hangjegyíráshoz, dalait mások lejegyzése nyomán ismerjük. Nyomorúsággal küzdött egész életében, elhatalmasodó tüdőbajával már hiába küldték San Remóba. Szegeden temették el. – M. Népszínművek zenéje: A zsöllérlegény (Szeged, 1887); Szegény Laci (Szeged, 1888); A leányasszony (1889); Cigányszerelem (1898); A halász szeretője (Bp., 1899); önálló népies műdalok (összesen mintegy 400 dal). – Irod. Kereszty István: D. P.-ról (Etnographia, 1903); Fabó Bertalan: A magyar népdal zenei fejlődése (1908); Szelényi István: D. P. (Új Zenei Szle, 1953. 2. sz.); Volly István: 100 éve született D. P. (Muzsika, 1958. 7. sz.). – Szi. Gárdonyi József: D. P. Gárdonyi hegedűse (regényes életrajz, Bp., 1935)