Darányi Ignác (Buda, 1849. jan. 15. – Bp., 1927. ápr. 27.): agrárpolitikus, nagybirtokos, földművelésügyi miniszter, az MTA t, tagja (1909). Jogi tanulmányainak elvégzése után ügyvéd, 1875-ben az orsz. ügyvédvizsgáló bizottság tagja, 1876-ban a fővárosi törvényhatósági bizottság tagja, 1878-ban a Tiszavölgyi Társulat központi bizottsága titkára és előadója lett. 1881-től szabadelvű párti programmal ogy.-i képviselő. 1895-ben a képviselőház alelnöke, 1895. nov. 2-tól 1903. nov. 3-ig földművelésügyi miniszter. 1904-ben az Orsz. Magy. Gazda Szövetség elnökévé választották. Kilépett a Szabadelvű Pártból és a disszidensek, majd az Alkotmánypárt elnöke lett. 1906. ápr. 8-tól 1910. jan. 17-ig: ismét földművelésügyi miniszter, a koalíció bukása után pártonkívüli. Nevéhez fűződik az 1897-i földmunkás sztrájkmozgalom kegyetlen letörése, az 1898-i és az 1907-i ún. cselédtörvények. A nagybirtokos érdekek képviselőjeként szorgalmazta és törvényhozásilag is előmozdította a mezőgazdasági nagyüzemi gazdálkodás belterjessé tételét. Előmozdította a Mezőgazdasági Múz. és az Ampelológiai Intézet létesítését, a Földtani Intézet új palotájának felépítését. 1918-tól nem vett részt a politikai életben. – F. m. The state and agriculture in Hungary. Report on his agricultural administration during the years 1896–1903 (London, 1905); Okos hazafiság (Bp., 1908); A vámpolitikai kérdésekről (Bp., 1911). – Irod. Degen Árpád: D. I. dr. (Bp., 1927); Bernát István: D. I. t. tag emlékezete (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1931).