Dégen Imre (Miskolc, 1910. nov. 8. – Gyöngyös, 1977. jún. 16.): mérnök, c. egyetemi tanár, a vízügyi szolgálat vezetője. Mérnöki tanulmányait a prágai és a bécsi műegy.-en végezte (1934). Műszaki tevékenységét magánmérnöki irodákban kezdte. 1945-ben Csepel Mérnöki Hivatalának vezetője és az újjáépítés műszaki irányítója. 1945-től az Orsz. Földbirtokrendező Tanács tagja és a földreform végrehajtásának műszaki vezetője volt. 1946-tól részt vett a szövetkezeti mozgalom megszervezésében: a Földművesszövetkezetek Orsz. Központjának (FOK) egyik szervezője és végrehajtó bizottságának tagja, majd az Orsz. Szövetkezeti Hitelintézet h. vezérig.-ja, a Magy. Orsz. Szövetkezeti Központ vezérig.-ja (1948-tól) és 1955-ig a Szövetkezetek Országos Szövetsége (SZÖVOSZ) igazgatóságának elnöke. 1955-től a vízügyi szolgálat vezetője, előbb mint főig., majd 1968-tól az Országos Vízügyi Hivatal (OVH) elnöke. Árvízvédelmi kormánybiztosként irányította az 1965. évi nagy dunai árvíz és az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz elleni védekezést. Vezetése idejére esik a vízügyről szóló 1964: IV. tc. megalkotása és ennek szellemében a vízkészletek mennyiségi és minőségi védelmének megszervezése. 1950-től a Mezőgazdasági Ak.-n, majd Főisk.-n, utóbb az Agrártudományi Egy.-en az agrárgazdaságtan előadója; 1967-től a Budapesti Műszaki Egy.-en a hidroökonómia és vízkészlet-gazdálkodás előadója. 1970-től c. egy.-i tanár és 1972-től a Vízgazdálkodási Tanszéki Csoport vezetője. 1975-ben nyugalomba vonult, de tudományos munkásságát folytatta. Munkásságához fűződik a korszerű, egységes vízügyi igazgatás szervezetének kiépítése és megerősítése, a m. vízgazdálkodás távlati fejlesztési koncepciójának kialakítása és a tervezés alapjául szolgáló Orsz. Vízgazdálkodási Keretterv kidolgozása, a Kiskörei (Tisza II) Vízlépcső és a csatlakozó öntözőrendszerek megépítése és a vízügyi szakemberképzés továbbfejlesztése, az UNESCO nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyamának szervezése. Része volt a környező országok vízügyi együttműködésének kialakításában és ezen belül a Tisza-völgye vízgazdálkodásának közös fejlesztésében. Több mint száz tanulmánya jelent meg a hazai és nemzetközi szaksajtóban a vízgazdálkodás elmélete és gyakorlata köréből. 1958-tól alelnöke volt a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének (MTESZ) és tb. tagja az Österreichischer Wasserwirtschaftsverbandnak. A korszerű vízgazdálkodási tervezés elméletét megalapozó egyetemi tan- és kézikönyve külföldön is elismert munka. Autóbaleset áldozata lett. – F. m. A vízgazdálkodás helyzete és fejlesztési célkitűzései (Bp., 1969); Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz és tapasztalatai (Vízügyi Közl., 1971. 3. sz.); Ökonomische Grundlagen der Wasserwirtschaft (Österreichische Wasserwirtschaft, 1972. 5–6. sz.); Vízgazdálkodás (I.) (A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai, egy. tankönyv, Bp., 1972); Magyarország vízgazdálkodása (Mezőgazdasági Gépészet és Építészet, 1973. 2. sz.): A Tisza hasznosítása Magyarországon és a Tisza-völgyi országok vízgazdálkodási együttműködése (oroszul is) (Vízügyi Közl., 1974. 2. sz.); Az európai víziútrendszer és a Duna (Gazdaság, 1974. 4. sz.). – Irod. D. I. (Vízgazdálkodás, 1977. 4. sz.).