Déry Tibor (Bp., 1894. okt. 18. – Bp., 1977. aug. 18.): író, Baumgarten-díjas (1947), Kossuth-díjas (1948). Apja ügyvéd volt. Gyermekkora jólétben telt, de egy elhúzódó betegség évekig ágyhoz kötötte. A Kereskedelmi Ak. elvégzése (1911) után egy évet töltött nyelvtanulással St. Gallenben. 1913-tól 1918-ig a Nasici Rt.-nél tisztviselő, először az erdélyi Galócáson, majd Bp.-en. Verseket és elbeszéléseket kezdett írni; Lia (1917) c. kisregénye az Érdekes Újság pályázatán keltett feltűnést. 1917–1919 között számos verse és novellája jelent meg a Nyugatban. 1918–1919 fordulóján tagja lett a KMP-nek, majd a Tanácsköztársaság ideje alatt az Írói Direktóriumnak. A Tanácsköztársaság bukását követően letartóztatták; szabadulása után 1920-ban emigrációba ment. Bécsben a Bécsi Magyar Újság munkatársa lett. 1923-ban Párizsba, 1926-ban az olaszo.-i Perugiába költözött, itt írta meg Az óriáscsecsemő c. művét, a m. avantgarde drámairodalom kiemelkedő darabját. 1926-ban visszatért Bp.-re, de a későbbiekben is sokat utazott külföldre, hónapokra és évekre is. 1934-ben Bécsben részt vett a Schutzbund felkelésében, s elkezdte írni A befejezetlen mondat c. háromkötetes regényét, amelyet 1937-ben fejezett be, de kiadására csak egy évtizeddel később kerülhetett sor. A bécsi munkásfelkelés leverése (1934) után el kellett hagynia Bécset. Spanyolo.-ba ment egy évre, majd visszatért Bp.-re. Írásait egyre gyérebben közölték. Bestsellerek fordításával tartotta fenn magát. Mo. német megszállása után (1944. márc. 19.) bujkálni kényszerült. A befejezetlen mondat kéziratát Illés Endre gondjaira bízta. 1945 után ismét belépett a kommunista pártba, és beválasztották az Irószövetség vezetőségébe. Sorban megjelentek régebbi prózai művei (Alvilági játékok, elbeszélés, Bp., 1946; Jókedv és buzgalom, elb., Bp., 1948; Szemtől-szembe, r. Bp., 1945). A Nemzeti Színház bemutatta a Tükör c. színművét (1947. márc. 21.), A tanúk (1948) és az Itthon c. darabját (1948. jan. 9.). 1950-ben és 1952-ben jelent meg a Felelet c. eredetileg tetralógiának tervezett regényének I. és II. kötete. A II. kötet megjelenése után kialakult vita a dogmatikus kultúrpolitika hibáit tükrözte. A következő években tovább folytatta alkotó munkáját (Simon Menyhért születése, elb., Bp., 1953; Talpsimogató, színmű, Bp., 1954; A ló meg az öregasszony, elb., Bp., 1955; Niki. Egy kutya története, elb.-ek, Bp., 1956). 1956 jún.-ban a Petőfi-köri sajtóvitában a pártvezetést egyoldalúan bíráló felszólalása után kizárták a pártból. 1956–57 telén a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány ellen lépett föl, ezért 1957-ben kilencévi börtönbüntetésre ítélték. Büntetését 1961-ben felfüggesztették, majd teljes amnesztiát kapott. 1963-ban novellagyűjteménnyel (Szerelem, Bp., 1963) tért vissza az irodalmi életbe. A nyarakat balatonfüredi tamás-hegyi házában töltötte. Itt készült róla a Magy. Televízió 1977-ben sugárzott műsora. Több külföldi akadémia választotta dísztagjává (Berlin, Hamburg, Mainz stb.). – F. m. G. A. úr X-ben (r., Bp., 1964); A kiközösítő (r., Bp., 1966); Ítélet nincs (önéletleírás, Bp., 1969); Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról (r., 1971, drámai változat 1972); Kedves bóper… (r., 1973); A napok hordaléka (publicisztika, 1972); Újabb napok hordaléka (publicisztika, 1975). – Irod. Ungvári Tamás: D. T. alkotásai és vallomásai tükrében (Bp., 1973); Pomogáts Béla: D. T. (Kortársaink, 1974); Interjúk D. T.-ral (D. T. Botladozás II., Bp., 1978); Németh Andor: Széljegyzetek egy nagy regényhez (Fórum, 1947); Lukács György: Levél Németh Andorhoz D. T. regényéről (Fórum, 1948); Szigeti József: Egy magyar nagyrealista regényről (Társad. Szle, 1952); Pándi Pál: D. T.: G. A. úr X-ben (Kritika, 1965); Egri Péter: Kafka- és Proust-indítások D. művészetében (Bp., 1970); Bata Imre: A pálya teljes íve (Új Irás, 1977. 10. sz.); D. T. (nekr., Népszabadság, 1977. aug. 19.); Bikácsy Gergely: D. T. és a film (Filmvilág, 1977. 18. sz.); Szávai János: Az önéletíró D. (Új Írás, 1978. 1. sz.); Aczél György: Politika, művészet, alkotás (A kor, amelyben élünk Bp., 1979); Szalai Anna: Csereforgalon, magány és közösség D. T. regényeiben (Bp., 1982). – Szi. Zelk Zoltán: Képzelt interjú D. T.-ral (vers, Akit az Isten nem szeret, Bp., 1976); Zelk Zoltán: D. T. ablaka (vers, Élet és Irod., 1977. aug. 27. sz.); Somlyó György: D. (vers, Arion éneke, Bp. 1978); Kolozsvári Grandpierre Emil: Hullámtörők (életrajzi r., Bp., 1978); Vas István: Mért vijjog a saskeselyű? (emlékirat, Kortárs, 1978); Illés Endre: Ödüsszeusz (Mestereim, Barátaim, Szerelmeim, Bp., 1979).