Dezső Gyula (Nagykőrös, 1887. jún. 13. – Szeged, 1972. okt. 10.): jogász, egyetemi tanár. Egy.-i tanulmányait a párizsi, a milánói, a berlini, a bp.-i és a kolozsvári egy.-en végezte, ahol államtudományi (1906) és jogtudományi (1907) doktorrá avatták. A debreceni tudományegy.-en a m. magánjogból magántanárrá képesítették (1921). 1914-től a máramarosszigeti, 1921-től a sárospataki, 1923-tól a kecskeméti ref. jogakad.-n tanított, c. ny. rk. tanár (1926), 1946-tól a debreceni, 1949-től a szegedi tudományegy.-en ny. r. tanár, nyugalomba vonulásáig tanszékvezető (1949–51) volt. – Elsősorban a m. magánjoggal foglalkozott. 1917-ben Sztrókay-díjjal tüntették ki. – F. m. A községek feladatai a közutak körül (Bp., 1912); Az objektív kártérítés tana (Bp., 1917); A vétkesség kérdése a házassági bontóperben (Bp., 1922); Fejezetek a zálogjogtan köréből (Bp., 1928); Váltakozó tárgyú kötelmek (Debrecen, 1936); Kötelmi jog (I-IV., társszerzőkkel, Bp., 1941).