Diósi Géza (Devecser, 1895. jan. 6. – Bp., 1963. máj. 11.): irodalomtörténész, piarista szerzetes. Teológiai és egy.-i tanulmányait 1914- 1919 között a bp.-i tudományegy.-en végezte, ahol m.- latinszakos középisk. tanári oklevelet szerzett. 1912-ben lépett be a piarista rendbe, 1920-ban szentelték pappá. 1919-23-ban a piarista rend nagykanizsai, 1923-1941 között szegedi, 1941-43-ban kolozsvári, 1943-47-ben kecskeméti gimn.-ának tanára. 1947-50-ben a rendi növendékek elöljárója Bp.-en. 1950-től különböző templomokban mint lelkipásztor működött. Irodalomtörténeti tanulmányai főként folyóiratokban jelentek meg. A nagykanizsai Zrínyi Miklós Irodalmi Társaság és a szegedi Dugonics Társaság titkára volt. – F. m. „Hírhedett zenésze a világnak … ”. Egykorú versek Liszt Ferenchez (összegyűjt., bev. és jegyzetekkel ellátta, Csekey Istvánnal, Szeged, 1936); A százötvenéves Etelka (Szeged, 1938); Dugonics András ismeretlen kéziratgyűjteménye (Szeged, 1939); Sík Sándor ötven esztendős (Szeged, 1939).