Diószeghy Dániel (Ungmogyorós, 1900. júl. 26. – Bp., 1970. dec. 25.): kohómérnök, egyetemi tanár. Oklevelét a soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolán szerezte (1925). Pályáját a Ganz-gyárban kezdte, de rövidesen visszatért a soproni főiskolára, ahol a matematikai, majd a vaskohászati és tüzeléstani tanszék tanársegédje lett. 1936-tól a tüzeléstant oktatta, 1940-ben műszaki doktorátust szerzett. 1943-ban a tüzeléstani tanszék rk., 1947-től ny. r. tanára volt. A miskolci Nehézipari Műszaki Egy. megalakítása után annak tanára, a Tüzeléstechnikai Kutatóintézet megalapítója, vezetője, majd ig.-ja lett. Munkásságával a hazai tüzeléstan alapjait rakta le, és ennek oktatási módszereit fejlesztette. Számos szakkönyvet és tanulmányt írt. Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület 1966-ban Szikla Géza-díjjal tüntette ki. – F. m. Öntödei kemencék (Bp., 1956); A vaskohászat tüzelőanyagai (Vaskohászati Enciklopédia, Bp., 1957); Tüzeléstan (Bp., 1959); A hazai földgázvagyon hasznosításának problémái (Miskolc, 1964). – Irod. Csirmaz István: Dr. D. D. (Bány. és Koh. L., 1970. 4. sz.); Farkas Ottóné-Grán József: D. D. emlékére (életútja, műszaki irodalmi munkássága, Miskolc, 1976).