Dóczi Lajos, báró, Dux (Sopron, 1845. nov. 29. – Bp., 1919. aug. 27.): költő, drámaíró, műfordító. Bécsben jogot hallgatott, s egyúttal belépett a Presse szerkesztőségébe. 1865-ben a lap Pestre küldte tudósítónak. A m. lapokban Deák politikáját támogató cikkeket írt. 1867-től miniszterelnökségi fogalmazó, majd 1571-től titkár. 1873-ban miniszteri tanácsosi, 1879-ben osztályfőnöki címet kapott. Hosszú ideig volt az Osztrák–Magyar Monarchia külügyi sajtófőnöke. 1900-ban bárói rangra emelték. 1902-től haláláig Bp.-en élt. 1887-től a Kisfaludy Társ. tagja. A korabeli m. és német nyelvű lapokban számos verse és tanulmánya jelent meg. Első drámáját, Az utolsó próféta c. tragédiát 1869-ben adták elő a Népszínházban. Színművei közül különösen a Csók c. vígjáték (1874) aratott nagy sikert. Goethe és Schiller számos művét magyarra, m. költők több alkotását, köztük Madách Az ember tragédiája c. művét németre fordította (Bp., 1891). – M. D. L. munkái (I–X. Bp., 1901–06). – Irod. Kozocsa Sándor: D. L. (Magy. Világ, 1930); György József: D. L. (Bp., 1932.)