Doktor Sándor (Beregrákos, 1864. jan. 4. – Keszthely, 1945, nov: 7.): orvos. 1889-ben végezte az orvosi egy.-et. Ezután állami ösztöndíjjal fél évet töltött Ny-európai fővárosok klinikáin. 1901-től a pécsi állami bábaképző intézet ig. tanára. Orvosi tudományos dolgozatai mellett már ez időben több társadalmi kérdéssel foglalkozó cikket írt a Társadalomtudományi Társ. folyóiratába, a Huszadik Századba. 1906-ban a Szabadgondolkodók Pécsi Társ.-a elnökévé választották. Az I. világháború évei alatt egyre szorosabb kapcsolatba került a munkásmozgalommal. 1918-ban a pécsi Nemzeti Tanács elnöke s egyik vezetője a szerb megszállás elleni tömegsztrájknak. 1920-ban mint a pécsi munkásmozgalom kommunista szárnyának tagja jelentős szerepet töltött be a megszállás alatt álló Pécs-Baranya politikai körzetében: irányította a III. Internacionáléhoz csatlakozott pécsi Szocialista Párt lapjának, a Munkásnak szerkesztő bizottságát. 1921-ben Horthy Miklós bevonulása elől Jugoszláviába emigrált, Magyarkanizsán telepedett le, orvosi gyakorlatot folytatott, s bekapcsolódott az illegális Jugoszláv Kommunista Párt vajdasági pártszervezetének munkájába. 1941-ben amikor a m. hadsereg a németek oldalán bevonult a Vajdaságba, letartóztatták és 10 évi fegyházra ítélték. A szovjet hadsereg szabadította ki a váci fegyházból 1945-ben. Hazatérése után Keszthelyen autószerencsétlenség áldozata lett. Szerteágazó tudományos munkásságot fejtett ki. Számos cikke, tanulmánya jelent meg a vajdasági m. lapokban és folyóiratokban. Állandó munkatársa volt a Korunknak. 1912-ben ő fordította le Max Nordau Konvencionális hazugságok c. könyvét. – F. m. A méhfibroma-operafiók különböző módszerei (Bp., 1896); A régi és az új rend (Pécs, 1918); A világegyetem és a föld keletkezése (Pécs, é. n.). – Irod. Szita László: Adatok D. S. politikai működéséhez 1919–21-ben (A Magy. Tanácsköztársaság pécs-baranyai emlékkve, Pécs, 1960); Igaz Sándor: D. S, élete és munkássága (Pécs, 1963); Igaz Sándor: Megemlékezés a százéves dr. D. S.-ról (Jelenkor, 1964).