Domokos László (Szeged, 1882. febr. 6. – Bp., 1973. jan. 11.): újságíró, publicista. Állam- és jogtudományi tanulmányokat végzett a kolozsvári egy.-en. 1906-tól pénzügyigazgatási tisztviselő Szegeden. 1915-ben Bp.-re helyezték a közigazgatási bírósághoz. Egyetemi hallgató korában versei és elbeszélései jelentek meg. Az 1910-es években publicisztikával foglalkozott, radikális szellemben; a m. imperializmusról írott könyve a német szociológusok felfogását tükrözi és közel áll Jászi Oszkár nézeteihez, vele személyes kapcsolatai is voltak. 1915–19-ben a 8 órai Újság c. lap publicistája és kritikusa volt. Első felesége, Löllbach Emma, Domokos Lászlóné néven vált ismertté, mint a bp.-i Új Iskola megalapítója és ig.-ja. 1920-tól ~ elfordult régebbi nézeteitől, társszerk.-je lett a Magyar Helikon c. konzervatív irredenta irodalmi-gazdasági lapnak s a revíziós mozgalomnak írt röplapokat. 1923-ban nyugdíjba ment, a Baross Szövetség főtitkára majd ügyvezető ig.-ja volt. Kereskedelempolitikai és pénzügyi cikkeket írt szaklapokba. A harmincas években spiritiszta elvek propagátora, élete utolsó két évtizedében a Budahegyvidéki ref. egyházközség főgondnoka volt. – F. m. Délibábok (versek, Bp., 1903); Szomorúság (versek, Bp., 1903); Zákány tábornok Amerikában (elb., Szeged, 1904); A magyar imperializmus (Bp., 1910); Kis káté a Magyarországon élő nemzetek önrendelkezési jogáról (Bp., 1919); A magyar béke és a nemzetiségi kérdés (Bp., 1920); Magyar feltámadás (Bp., 1930); Spirituális világszemlélet (Bp., 1942).