Donáth Gyula (Baja, 1849. dec. 29. – Bp., 1944. ápr. 11.): ideggyógyász. Bécsben és Innsbruckban végezte tanulmányait. 1871-től tanársegéd Innsbruckban, majd a bécsi egy.-en. 1878–83-ban Baján működött. Utána évekig külföldön élt, főleg Bécsben és Párizsban. Dolgozott Virchow mellett is. 1885-ben Bp.-en telepedett le, ahol ideg- és elmeorvosi gyakorlatot folytatott. 1902-től az István Kórházban főorvos. 1903-ban egy.-i magántanár. 1908-ban az ideggyógyászat rk. tanára. 1914-től 1918-ig az Auguszta Kórház idegosztályát, a Tanácsköztársaság idején az English medico-psychological Laboratory néven működő bp.-i laboratóriumot és tanintézetet vezette. Főszerk.-je volt a nemzetközi Epilepsia c. folyóiratnak. Jelentősek az epilepsziával kapcsolatos kutatásai. Munkássága kiterjedt a kémiára, gyógyszertanra, szemészetre és bakteriológiára is. Tanulmányainak száma meghaladja a 300-at. Vezető szerepet töltött be az alkoholellenes mozgalomban. – F. m. Bestrebungen und Fortschritte in der Behandlung der Epilepsie (Halle, 1900); Alkohol és munka (Bp., 1913); A homlokagy szerepe a magasabb lelki működésekben (Bp., 1923); Alkoholizmus és alkoholkérdés (Bp., 1928).