Doros Gábor (Székelyudvarhely, 1892. márc. 24. – Bp., 1980. febr. 16.): orvos. Orvosi diplomáját 1915-ben Bp.-en szerezte. 1919-ben a régi Szt. János Kórházban Guszman professzor mellett dolgozott, ekkor fordult érdeklődése a bőr- és nemibetegségek felé. 1920-tól 1927-ig a Nékám-klinikán volt gyakornok, majd tanársegéd. 1927-ben nevezték ki az OTI Pestújhelyi Kórházának bőrgyógyász főorvosává, itt tevékenykedett 1945-ig. Közben 1929-ben egy.-i magántanári, 1941-ben rk. egy.-i tanári kinevezést kapott. 1945 után a XIV. ker. Bőr- és Nemibeteggondozó Intézet szakfőorvosa lett, egyidejűleg az Orsz. Bőr- és Nemikórtani Intézet munkatársa is volt. 1962-től 1973-ig – nyugalomba vonulásáig – a Ganz-MÁVAG Szakrendelő Intézet bőrgyógyász főorvosaként dolgozott. A bőrgyógyászat és a nemibetegségek, köztük a szifilisz mortalitása vizsgálatában jelentős eredményeket ért el, ezt nagyszámú szakcikke is igazolja. 1945 után publikációinak adatait közli a Magyar bőrgyógyászati és venerológiai bibliográfia (Bp., 1962).