Dósa Elek (Marosvásárhely, 1803. márc. 15. – Pest, 1867. nov. 17.): jogász, jogakadémiai tanár, az MTA tagja (l. 1861, t. 1865). Hazai és külföldi tanulmányok után 1831-től a marosvásárhelyi jogak. tanára, a szabadságharc alatt kormánybiztos, amiért várfogságot szenvedett (1849–53). Ezután ügyvéd, majd 1862-től haláláig ismét jogtanár Marosvásárhelyen. 1866-tól ogy.-i képviselő, ill. az ogy. alelnöke volt. Irodalmi munkássága előtanulmánynak indult az 1848-as kodifikációboz, minden kritika nélkül teljes képet adott az erdélyi tételes jogról annak megvizsgálása érdekében, hogy mit lehet abból a tervezett kodifikáció során fenntartani. Művében tudatos hallgatással mellőzte az osztrák polgári jogot, amely már akkor egyre inkább befolyásolta a mo.-i jogintézmények alakulását. Élete végén egyházjoggal foglalkozott. – Az Erdélyhoni jogtudomány (I–III. Kolozsvár, 1861, az MTA nagyjutalmát kapta érte 1865-ben); Az erdélyhoni evangelico-reformátusok egyházi jogtana (Pest, 1863).