Dózsa Dániel (Makkfalva, 1821. jan. 30. – Búzásbesenyő, 1889. szept. 25.): író, újságíró. A marosvásárhelyi ref. főisk.-n tanult. 1844-ben ügyvédi oklevelet szerzett. 1868-tól a marosvásárhelyi ítélőtábla, 1872-től a Kúria bírája. Versei, elbeszélései és ellenzéki szellemű politikai cikkei 1840-től kezdve jelentek meg az erdélyi és mo.-i újságokban és folyóiratokban. 1848. júl.-nov.-ben a kolozsvári Ellenőr, 1859–68-ban a Kolozsvári Közlöny szerk.-je. A szakfolyóiratokban jogtudományi tanulmányokat is közzétett. – F. m. Zandirhám (eposz, Kolozsvár, 1858); D. D. versei (Kolozsvár, 1859); Kornizs Ilona (r., Pest, 1859); Boronkay Margit (r., Kolozsvár, 1860); Oláh Judit (r., Kolozsvár, 1863); Az északi fény (r., Kolozsvár, 1863). – Irod. Arany János: D. D. Zandirhám (Hátrahagyott prózai dolgozatai, 1900); Kristóf György: D. D. elbeszélő költészete (Bp., 1938); Kristóf György: D. D. lírája (Irod. tört. 1939).