Dudás Kálmán (Kishegyes, 1912. aug. 27. – Bp., 1983. júl. 18.): költő, műfordító. Érettségiző diák korában jelentek meg első versei és műfordításai a Vajdasági, Írásban, a Naplóban, az újvidéki Reggeli Újságban, majd a Kalangyában. Írt az erdélyi irodalmi lapoknak is. 1935-ben végezte el az egy.-et Zágrábban. 1935 és 1944 között gyógyszerészként dolgozott Jugoszláviában. Szabadkán tette közzé első verseskötetét, Déli szél (1930) címmel. 1947-ben Bp.-en telepedett le. Műfordítással foglalkozott. Ivo Andrić, Davičo, Kazakievics, Lalić prózai műveit és számos horvát költő versét ültette át magyarra. Jelentős fordítása Krleža Glembay-ciklusa. Megkapta a szerb PEN-Club díját (1972) és a Julie Benesic-díjat (1978). – F. m. Vád helyett (versek, Bp., 1941); Szederillat (25 év verseiből, Bp., 1961); Sugaras evezőkkel (versek, Bp., 1971); Kettős szélárnyék (versek, Bp., 1981). – Irod. Kabdebó Lóránt: D. K. Percek pillaközén (Élet és Irod., 1976. 12. sz.); Bosnyák István: D. K. (Híd, 1977); Fehér Ferenc: D. K. (Magyar Szó, 1983. júl. 23.); Lőkös István: D. K. (Kritika, 1983. 11. sz.); Herceg János: Nekrológ (Üzenet 1983. 9. sz.); Vujicsics Marietta: Nekrológ (Élet és Irod., 1983. 3. sz.).