Edelspacher Antal (Arad, 1846. ápr. 14. – Bp., 1894. szept. 4.): nyelvész. A pesti egy.-en jogot hallgatott, közben nyelvészettel foglalkozott. A honvédelmi min.-ban betöltött állásáról lemondott és európai tanulmányútra ment; több nyugati és keleti nyelvet megtanult. A sok munka s kedvezőtlen családi viszonyai következtében elméje elborult. 1880-tól haláláig elmegyógyintézetben élt. Tudományos munkásságának elismeréséül több külföldi társ. tagjai sorába választotta. Összehasonlító nyelvészettel, fordításokkal foglalkozott. Ő fordította Schleicher Ágost munkáit: A nyelvészet és a természettudományok (Bp., 1878), valamint Darwin és a nyelvtudomány (Bp., 1878) stb. témáiról. – F. m. Rumun elemek a magyar nyelvben (Bp., 1875); Egy ismeretlen magyar orientalista (Bp., 1876); Ibn Dastah (Bp., 1878); Dentek és magyarok. Magyar őstörténelmi vázlat (Bp., 1878).