Éhik Gyula (Kolozsvár, 1891. febr. 4. – Bp., 1964. dec. 28.): zoológus, a biológiai tudományok kandidátusa (1952). 1914-ben a bp.-i egy. bölcsészkarán doktori oklevelet szerzett. 1927-ben a közgazdaságtudományi karon magántanárrá képesítették. 1914-től a győri, majd a lőcsei főreálisk. tanára. 1919-től az MNM állattárában működött, 1937-től a Természettudományi Múz. h. főig.-ja, 1940-től az állattár vezetője. 1949-ben nyugdíjba vonult; de még nyugdíjazása után is 1955-ig dolgozott az állattárban. 1943-ban egy.-i rk. tanári címet kapott, 1948-ig tartott egy.-i előadásokat. A hazai kisemlősök rendszertani, anatómiai, ökológiai, élettani sajátságait tanulmányozta. Megalkotója az interdentális homológia törvényének; felismerte a prémes állatok mo.-i tenyésztésének nemzetgazdasági jelentőségét. A Természettudományi Múz.-ban nagymértékben bővítette a hazai kisemlősök gyűjteményanyagát. – F. m. Magyarország földipockai (Ann. Mus. Nat. Hung. 1926. 24); A prém egykor és most (Term. tud. Közl. 1930); Prémek és prémes állatok (Bp., 1931); Adatok Erdély emlősfaunájához (Állattani Közl., 1934).