Eisler János (Kiskőrös, 1907. nov. 27. – Bp. 1981. nov. 14.): gépészmérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora (1955). 1926-ban érettségizett a bp.-i Bolyai Főreálisk.-ban, majd a műegy.-en 1930-ban gépészmérnöki oklevelet szerzett. 1930-36-ban a Műegy. II. sz. Elektrotechnikai Tanszékén volt gyakornok, majd tanársegéd. 1935-től külső kutatómérnök a „Felten és Guilleaume” Rt.-nél, ahol 1939-ig dolgozott. Emellett a Műegy.-en gyakorlatvezető. 1940-től az Erőátviteli és Világítási Rt. munkatársa; 1948-50-ben a Villamosenergiai Igazgatóságnál főelőadó. 1950-ben egy.-i magántanár lett, 1951-ben a BME villamosművek tanszékének docensévé, majd tanszékvezető egy.-i tanárrá nevezték ki. 1954-57-ben a Villamosmérnöki Kar dékánja. Egyetemi oktató és kutatómunkáját 1971-ig, nyugalomba vonulásáig folytatta. Kutatásainak középpontjában a szigetelőanyagok alkalmazásával kapcsolatos problémák álltak. – F. m. Transzformátorok gyártása és minőségi ellenőrzése (Bp., 1952); Új szigetelőanyagok, szigetelőanyagok korszerű alkalmazása (Bp., 1954); Szigetelőanyagok alkalmazása villamos gépekben és készülékekben (Bp., 1957); Villamos készülékek szerkesztése (Bp., 1957); Bevezetés a nagyfeszültségű technikába (Bp., 1965). – Irod. Meghalt dr. E. J. egyetemi tanár (A Jövő Mérnöke, 1981. dec. 12.).