Elek Károly (Bátaszék, 1888. dec. 25. – Buchenwald, 1945. dec. 27.): gyorsíró. Bécsben egy évig kereskedelmi tanfolyamot hallgatott. Utána a bp.-i Angol–Magyar Bank tisztviselője. Az 1930. évi gazdasági válság idején, megválván a bankszolgálattól, gyorsírással kezdett behatóan foglalkozni. Megszerezte a gyorsírástanári képesítést, szakisk.-t nyitott. Szerk. a Magyar Gyorsíró Szemle c. szaklapot és tevékenyen szerepelt a gyorsírási mozgalmakban. Szakcikkeket írt, megkonstruálta az előbb „lágymányosi”, majd később „Elek-számsor” néven forgalomba került gyorsírási számsort, elméleti téren figyelemre méltó újítása volt a negyedik pozíció kidolgozása a m. rendszerben. Mintasztenogramokat, módszeres haladó gyakorlatokat szerkesztett. – M. Könnyet hullatni (versek és műfordítások, Bp. 1919); Módszeres gyakorló és diktáló könyv az irodai gyorsíráshoz (Ferenczy Károllyal, Bp., 1933); Módszeres beszédírási sztenogramok a kettős magánhangzós jelek beidegzésére és alkalmazására (Bp., 1937): Az Egységes Magyar Gyorsírás irodai fokának közvetlen módszerű tankönyve (Bp., 1940).