Endre Béla (Hódmezővásárhely, 1870. nov. 19. – Mártélyfürdő, 1928. aug. 12.): festő, iparművész. Mérnöki tanulmányait abbahagyva 1890-től 1898-ig Párizsban festészetet tanult, majd Olaszo.-ban járt. 1908-ban Hódmezővásárhelyen telepedett le, közös műterme volt Tornyai Jánossal és Rudnay Gyulá val. 1911–12-ben részt vett a hódmezővásárhelyi majolikatalep megalapításában, itt maga is készített kerámiát. Hódmezővásárhelyen 1912-ben, Makón 1913-ban, Aradon 1914-ben rendezett kollektív kiállítást. 18 éven át Mártélyon töltötte a nyarakat, s az alföldi embert és tájat festette sajátosan gyengéd, Tornyai művészetével rokon stílusban (Alföldi táj boglyákkal, Felhők, Facsoport). 1950-ben és 1958-ban Hódmezővásárhelyen, 1951-ben Bp.-en rendeztek műveiből emlékkiállítást. Fő műve, a Leszámolás Munkácsy hatását tükrözi. – Irod. Bényi László: E. B. (Bevezető tanulm. az emlékkiállítás katalógusá hoz; Bp., 1951); Kiss Lajos: Vásárhelyi művészélet (Bp., 1957)