Erdélyi Gyula (Nagyganna, 1892. febr. 16. – Bp., 1949. febr. 25.): hadtörténész, ezredes. A bp.-i tudományegy.-en középisk. tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1914-15-ben önkéntes katonai iskolát végzett; 1916-18-ban frontszolgálatot teljesített. 1918-ban tisztté avatták. 1919-1931 között katonai reálisk. tanár, 1928-ban elvégezte a tüzér lőisk.-t. 1931-32-ben a Ludovika Akad.-n a hadtörténelem tanára. 1932-től a Hadilevéltárban teljesített szolgálatot. 1932-ben a szegedi tudományegy.-en „A magyar hadtörténelem” tárgykörből magántanári képesítést szerzett. 1936-ban őrnaggyá, 1940-ben alezredessé, 1942-ben ezredessé léptették elő. 1942-45-ben a Hadilevéltár Honvéd Központi Könyvtárának vezetője, 1943-tól c. ny. rk. egy.-i tanár. 1945-től haláláig a Hadimúz. és Levéltár parancsnoka. A közép- és újkori m. hadtörténet kérdéseiről tanulmányai jelentek meg. – F. m. A magyar katona. A magyar hadszervezet és hadművelés fejlődése; A magyar lovassport története (Barcsay-Amant Zoltánnal, 1-3., Bp., 1932); A magyarok hadművészete (Bp., 1933); A magyar tüzér (társszerző, Bp., 1938); A magyarok hadi szervezete és hadvezetési művészete ezer éven át (Bp., 1942); A magyar gyalogság (társszerző, Bp., 1944).