Erdey Ferenc (Módos, 1895. máj. 13. – Bp., 1966. dec. 31.): r. k. hittudományi akadémiai tanár, filozófus. 1918-ban a svájci fribourgi egy.-en teológiai és filozófiai doktorrá avatták. Pappá szentelése után nem tudott hazajönni az I. világháború miatt, Svájcban működött mint lelkipásztor két évig. 1920-tól Jánoshalmán káplán, 1923-tól a kalocsai szeminárium filozófiatanára; 1931-ben a bp.-i tudományegy.-en magántanári képesítést szerzett. 1939-től a központi papnevelő lelkiig.-ja, 1946-tól egy.-i intézeti tanár, 1953-tól a Központi Hittudományi ak. filozófiai tanszékének tanára: Munkásságának fő területe Szent Tamás Summájának feldolgozása a keresztény bölcselet, elsősorban metafizikai és kozmológiai szempontból, továbbá a középkor bölcseleti irányzatainak bírálata volt. – F. m. Synopsis Philosophiae Scholasticae (I–VII. Bp.-Torino); Kant valláserkölcsi világnézete (Bp., 1929); Mi irányítsa a modern gondolkodást? (Kalocsa, 1929); Szellemi élet a XIII. században és Szent Tamás (Bp., 1930); Új utak erkölcstani tanításunk rendszerében (Bp., 1938); Bölcselet válsága a középkorban (Bp., 1944): Pagoj el la religi kai dogmistorio – historio (eszperantó nyelven, Bp., 1944); Filosophio de la Sporto (Bp., 1948, eszperantó nyelven); Aszketika és misztika (Bp., 1952); Encidopedia teologica (I–II. Bp., 1953).