Erkel András (Gyula, 1929. nov. 28. – Bp. 1984. ápr. 26.): geofizikus, a mo.-i geoelektromos módszer és műszerfejlesztés úttörője. Sopronban a BME Földmérőmérnöki Karán szerzett diplomát 1953-ban. Ezt követően az Eötvös Loránd Geofiz. Int. munkatársa lett, majd tudományos főosztvezetője. – Kezdetben az egyenáramú geoelektromos módszerekkel foglalkozott, majd 1957-től mind módszertanilag, mind műszertechnikailag megalapozta a hazai tellurikus kutatásokat. 1963 után a magneto-tellurikus kutatásokat szervezte meg. A 70-es években a gerjesztett potenciál-módszer módszertani és műszeres megalapozásán dolgozott. A fentiek mellett jelentős eredményeket ért el a hazai mélyszerkezet-kutatásban és a geoelektromos érckutatásban. – 1960-62-ben Guineában végzett víz- és érckutató méréseket, s több mint 20 éven keresztül szervezője és irányítója volt a Mongóliában végzett víz- és érckutatásoknak. 1964-ben és 1970-ben lett a Földtani Kutatás, 1976-ban pedig a Bányászati Kutatás Kiváló Dolgozója. A fenti témakörökben több szakcikke is megjelent a Magyar Geofizikában, a Geofizikai Közleményekben és más szaklapokban.