Ernst Jenő (Baja, 1895. ápr. 16. – Pécs, 1981. márc. 1.): orvos, biofizikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (r. 1959), Kossuth-díjas (1948, 1956). Egy.-i tanulmányait Pécsett végezte, ahol 1923-ban oklevelet szerzett, majd 1928-ban magántanári képesítést nyert biofizikából Az életműködések fizikai elemei c. értekezéséért. Már az 1930-as évek elején az egyik legkiemelkedőbb m. biológiai és élettani kutatóként tartották számon. Elsősorban az izomműködések és a folyadéktranszport kutatásában ért el eredményeket. 1939-ben Szent-Györgyi Albert meghívta munkatársának szegedi laboratóriumába, ott közösen dolgozták ki az izom biokémiai kutatásának programját. 1945 után részt vett a m. tudományos élet újjászervezésében. 1945-1972 között a Pécsi Orvostudományi Egy. Biofizikai Int.-ét vezette és nemzetközileg is elismert isk.-t teremtett. Jelentős szerepe volt a nemzetközi biofizikai unió létrehozásában. Az izomműködés kutatása során elsősorban az élő anyagokban tapasztalható fizikai jelenségeket elemezte, és az izomműködés biofizikájának számos területén végzett úttörő jelentőségű vizsgálatokat. Kiemelkedőek voltak az izomműködés energetikájára, a thermoosmosisra, valamint a radioaktivitás biológiai határozóira vonatkozó kutatásai is. Tudományos munkásságát három monográfiája és 200 tudományos dolgozata jelzi. Biofizikai tankönyve három kiadást is megért. Kitüntették az MTA aranyérmével (1971), 1980-ban a Pécsi Orvostudományi Egy. díszdoktorává avatták. Elnöke, később díszelnöke lett a Magy. Biofizikai Társ.-nak, és több külföldi tudományos társ.-nak volt dísz- és t. tagja. – F. m. Bevezetés a biofizikába (Bp., 1947, 1967, 1973); Die Muskeltätigkeit (Bp., 1958.; angolul: Bp., 1963); Biology Without Mysticism (Bp., 1976); Biofizika (szerk., 2. átdolgozott kiad., Bp., 1977). – Irod. Tigyi József-Keszthelyi Lajos: E. J. (1895- 1981) (Fizikai Szle, 1981. 11. sz., műveinek bibliográfiájával); Tigyi József: E. J. (Magy. Tudomány, 1981. 6. sz.).