Ernyey József (Bélaudvarnok, 1874. szept. 21. – Bp., 1945. okt. 1.): etnográfus, nyelvész, történész, a természettudományok történetének kutatója. Gyógyszerésztanulmányait a bp.-i egy.-en végezte. 1895-től 1908-ig gyógyszerész- és más szaklapok munkatársa, újságíró volt. 1908-tól az MNM alkalmazottja. A Néprajzi Múz.-ban, majd az Éremtárban működött, 1934-től az MNM Természettudományi Múz.-ának főig.-ja és a bp.-i egy.-en a gyógyszerészet történetének előadója volt. 1937-ben nyugalomba vonult. A természettudományok, különösen a gyógyszerészet és a botanika történetét sok új adattal gyarapította; kiterjedt néprajzi, nyelvészeti és történelmi kutatómunkát végzett. Latinra fordította a m. gyógyszerkönyvet. – F. m. A Majthényiak és a Felvidék (Odescalchi Artúrral, Bp., 1913); A felsőmagyarországi bányavárosok német népi színjátékai (I–III. Kurzweil Gézával, Bp., 1932–38). – Irod. Halmai János: E. J. (Gyógyszertud. Társ. Ért.-je, 1948. 3–4. sz.)