Esztó Miklós (Petrozsény, 1913. okt. 8. – Bp., 1986. aug. 12.): bányamérnök, Esztó Zoltán bátyja. Bányamérnöki oklevelét a soproni műegy. bányamérnöki karán szerezte meg 1935-ben. 1939-ben a szegedi tudományegy.-en államtudományokból doktorált. 1939-től 1949-ig a bp.-i bányakapitányságon előbb bányahatósági segédtitkár, majd bányahatósági főtanácsosként dolgozott. 1949-50-ben kutatómérnök volt a Szénbányászati Központi Kutató Laboratóriumban. 1950-ben került a Nehézipari Min.-ba főmérnöki beosztásba. 1955-től 1957-ig az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség vezetőh.-e, majd a bp.-i Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség főmérnöke. 1967-től 1976-ig, nyugdíjba vonulásáig a Bányászati Kutató Intézetben tudományos osztályvezető volt. Mint nyugdíjas műszaki tanácsadóként a Központi Bányászati Fejlesztési Intézetben tevékenykedett. Számos bányászati biztonsági követelmény megfogalmazása és kidolgozása fűződik a nevéhez (vízvédelmi; szellőztetési szabályzatok stb.) Széles körű publikációs tevékenységet fejtett ki. Megkapta a Zorkóczy-emlékérmet (1977). – M. Bányaműveléstan (tankönyv, Esztó Zoltánnal, Bp., 1950, 1951, 1953). – Irod. Zoltán Tamás: E. M. (Bány. és Koh. Lapok, 1987. 2. sz.).