Faber Oszkár (Spalitz, Szilézia, 1879. ápr. 4. – Bécs, 1945): Tanár, piarista rendi szerzetesnövendék. 1902-ben kivált a rendből és csatlakozott a szociáldemokrata mozgalomhoz. 1908-ban a főváros szolgálatában állott, 1913-tól a IX. ker. felsőkereskedelmi isk. tanára volt. Antiklerikális propagandatevékenysége miatt 1918-ban 4 évi fegyházra ítélték. A Tanácsköztársaság idején az egyházi vagyon államosításával foglalkozó Orsz. Vallásügyi Likvidáló Bizottság vezetője. Jelentős szerepet játszott a szabadoktatásban mint a Társadalomtudományi Társaság, a Szabadgondolkodók Mo.-i Egyesülete és az Úttörő Társaság tagja. Tevékenységet fejtett ki a Galilei-körben is. A Tanácsköztársaság bukása után letartóztatták, 1921-ben 14 évi fegyházra ítélték. 1922-ben a fogolycsere-akció útján az SZU-ba került, ahonnan Németo.-ba, majd Ausztriába költözött és Kismartonban, majd Bécsben működött mint nyelvtanár. A II. világháború idején aktív részvevője volt a fasisztaellenes ellenállási mozgalomnak. A hitleristák meggyilkolták. – M. A keresztényszocializmus (Bp., 1907); Egy szerzetes naplótöredéke (Bp., 1908); A klerikális veszély (Bp., 1911). Kéziratban maradt A szocialista etika c. nagyobb munkája. – Irod. Wilheim Jenő: F. O. (Kioltott fáklyák, Bp., 1963.)