Fabricius-Kovács Ferenc, Kovács (Debrecen, 1919. szept. 8. – Bp., 1977. dec. 3.): pedagógus, nyelvész, tankönyvíró, a nyelvtudományok kandidátusa (1961). A debreceni tudományegy.-en magyar-latin szakos tanári diplomát, doktori címet szerzett (1945). 1942-től a debreceni egy.-en tanársegéd, a társaslélektani intézet munkatársa, 1946–48-ban az Orsz. Szabadművelődési Tanács titkára, 1949–50-ben az Orsz. Neveléstudományi Intézet, majd a Közoktatásügyi Min. munkatársa, 1954-től az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos kutatója, majd 1969-től főisk.-i tanár az Orsz. Pedagógiai Intézetben. Az 1950-es években idegen nyelvű tankönyveket és tanterveket szerk. Fordítóként is dolgozott (A kék rénszarvas. Karjalai finn népmesék, Bp., Solomon Marcus: A nyelvi szépség matematikája, Bp., 1977. c. könyvének egyik fordítója.) – F. m. Orosz nyelvtan a gimnáziumok számára (Szabó Miklóssal, Bp., 1955); Rendszeres orosz nyelvtan (Szabó Miklóssal, Bp., 1957); A konkrét absztrakt jelentésfejlődés problematikája. A szláv nyelveknek az értelmi tevékenységre vonatkozó szóanyaga alapján (Nyelvtudományi Értekezések 61., Bp., 1968). – Irod. F. K. F. (Pedagógiai Szemle, 1978. 3. sz.); Erdődi József: F.-K. F. (Magy. Nyelvőr, 1978. 3. sz.).