Farkas Eszter (Nyírbátor, 1900. jún. 17. – Bp. 1983. dec. 30.): festő. Művészeti képzettséget a Nagybányai Művésztelepen Thorma János irányítása mellett szerzett, s tanára ajánlására tanított a nagybányai polgári isk.-ban és gimn.-ban. Nyarait hosszú időn át a Miskolci Művésztelepen töltötte, itt tökéletesítve tudását Burghardt Rezső és Benkhard Ágost korrektúráit követve. 1930-ban pedig Bp.-en, Szőnyi Istvánnál folytatott tanulmányokat. Első kiállítását 1932-ben Miskolcon rendezte meg, a következőt 1936-ban Bp.-en, kizárólag pasztellképekből, majd 1937-ben a Kossuth Lajos utcai Műterem Galériában nyílt nagy sikerű kiállítása (valamennyi képe elkelt), melynek anyagát Iványi-Grünwald Béla válogatta össze. 1939-ben római ösztöndíjat nyert, s a Collegium Hungaricum vendége lett. 1940-ben a Műterem Galériában újabb műveivel jelentkezett. 1953 óta a Szinyei Alkotóközösség tagja volt. Gyűjteményes kiállítását 1962-ben az Ernst Múz.-ban, 1968-ban és 1973-ban pedig Nyírbátorban rendezte meg. Festészetét alapos rajztudás, biztos felkészültség jellemzi. Stílusa a nagybányai iskola természetelvű festészetéhez kapcsolódott. Témái: az ember és a természet, az ember és környezete meghitt, harmonikus kapcsolata. Jellegzetes művei: Festő és modellje (1946); Havas udvar (1947); Önarckép (1948); Nagymarosi táj (1960); Vasalónő (1960); Kútnál (1965). Műveinek egy része a Nyírbátori Jósa András Múz. gyűjteményében található.