Farkas Gábor (Bp., 1925. jún. 15. – Szeged, 1986. ápr. 23.): növényfiziológus, biokémikus, az MTA tagja (l. 1964, r. 1976). A bp.-i tudományegy.-en szerzett természetrajz-kémia szakos oklevelet 1948-ban, 1949-ben doktorált. Ezt követően az egy. Növényélettani Intézetben lett gyakornok, majd tanársegéd. 1951-ben világnézeti kérdésekben támadt konfliktusa miatt elbocsátották az egyről. 1952-ben az MTA martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetébe, 1957-ben pedig Bp.-re, a Növényvédelmi Kutatóintézetbe került. Őt tekintik a bp.-i növényi kórélettan iskola megteremtőjének. 1962-ben megbízták az MTA Növényélettani Kutatócsoport, 1970-ben pedig a Szegedi Biológiai Központ Növényélettani Intézet vezetésével. 1981-ig volt az intézetig.-ja, majd haláláig kutatóprofesszora. A szegedi József Attila Tudományegy.-en (JATE) a növényélettan előadója, s e tárgy tankönyvének szerzője volt. Hosszabb külföldi tanulmányutat tett Kanadában és az USA-ban. Fő kutatási területe a növényi biokémia és virológia, s különösen jelentősek a növényi fertőzés diagnosztizálásában, a betegség- ellenállóság élettani-biokémiai okainak kutatása és az anyagcsere enzimatikus szabályozása terén elért eredményei. A beteg növény respirációjával és fenol-anyagcseréjével is foglalkozott. Úttörő eredményeket ért el a hazai növényi protoplaszt-kutatások megindításában. Tagjává választotta a hallei Leopoldina Német Természettudományi Akad. A Federation of European Societies for Plant Physiology m. nemzeti bizottsága elnöke volt. 1973-1976 között az MTA Biológiai Tudományos Osztályának elnökh.-e. – F. m. Növényi anyagcsereélettan (Bp., 1968); Növényi biokémia (1. kiad. Bp., 1978; 3. kiad. Bp., 1984); Növényi sejtgenetikai és szövettenyésztési módszerek alkalmazása (társszerzőkkel, Bp., 1979). – Irod. Jermy Tibor: F., F. (Magy. Tud., 1986. 12. sz.).