Farkas István (Bp., 1887. okt. 20. – Auschwitz, 1944): festőművész. 1908–09-ben a Képzőművészeti Főisk.-n Ferenczy Károly tanítványa volt, majd Münchenbe ment. 1912-ben a párizsi Académie de la Palette-en tanult. Az I. világháború idején olasz hadifogságba került, 1919-ben tért haza. 1924-ben Ernst múz.-i gyűjteményes kiállításán kubisztikus képeit mutatta be. 1925-től hosszabb ideig Párizsban élt, ahol 1928–32 között kiállításokat is rendezett. 1928-ban ott jelent meg Correspondances c. litográfiasorozata, melyhez A. Salmon írt prózai verseket. 1932-ben apja halála után hazaköltözött és átvette a Singer és Wolfner cég vezetését. Ez időtől főképp freskófestészettel foglalkozott. Művészetében a modern francia festészetet követte, az „École de Paris” képviselője. Késői korszakában morbid hangulatú, a lét tragikus szituációit kifejező képeket festett. Tisztán tagolt tájképek mellett a társadalom számkivetetteit ábrázolta (Vörös szakállú). Élete utolsó szakaszában szürrealista jellegű víziókat festett. Az Ernst Múz.-ban 1932-, 1936-, 1937-, 1941- és 1943-ban állított ki. 1947-ben a Nemzeti Szalonban rendeztek műveiből emlékkiállítást. – Irod. Nyilas Kolb Jenő: F. I. (Bp., 1935); Pataki Dénes: F. I. (Művészet, 1964., 5. sz.)