Farkas István (Turócszentmárton, 1900. máj. 18. – Sväty Jur, 1975. dec. 23.): író, műfordító, újságíró, tanár. Részt vett az I. világháborúban. A háború után szülőföldjén tanított, 1926-tól Ipolyságon ig.-tanító volt. 1938-ban Nagykanizsára került pedagógusnak; közben az egy.-et is elvégezte és doktori diplomát szerzett. A II. világháborúban újra megjárta a frontot. Hazatérése után a Pozsony melletti Szentgyörgyön élt; cikkeit a Hét és az Irodalmi Szemle közölte. Ipolyságon Magyar Család címmel szerk. havi folyóiratot, s kiadta a Szlovák prózai antológiát 1927-ben. Háborúellenes novellái a Kassai Naplóban jelentek meg az 1920-as években. Irodalmi tevékenységénél jelentősebb a szlovák-magyar kapcsolatok ápolása terén kifejtett munkássága. Szlovák írók műveit fordította magyarra, s rendszeres tájékoztatást adott a szlovák irodalomról a Magyar Minerva, a Magyar Írás, a Válasz és a Láthatár hasábjain. A magyar irodalmat pedig szlovák nyelvű folyóiratokban ismertette. A szlovákiai m. isk.-k számára több tankönyvet írt. Alapító tagja volt a Madách Körnek Losoncon. 1948-ig szóló önéletrajzi regénye kéziratban van. – F. m. Tizenhétben (novellák, Košice, 1925); Lelkek feltámadása (r., Košice, 1926); Egyszerű történetek (elb., Košice, 1927); Csodálatos vakáció (ifjúsági r., Pozsony, 1932); Magyar olvasókönyv és nyelvtan a csehszlovákiai általános műveltséget nyújtó magyar tannyelvű iskolák 4. évfolyama számára (Bratislava, 1959). – Irod. Csanda Sándor: Első nemzedék (Pozsony, 1968); Fogarassy László: F. I. (Irodalmi Szle, 1975. 2. sz.).