Fáy Ferenc (Pécel, 1921. jún. 20. – Toronto, 1981. jún. 10.): költő. A Ludovika Akadémia katonai tisztképző főisk. elvégzése után hadnaggyá avatták (1944). A háborúban frontszolgálatot teljesített, szovjet hadifogságba esett. Visszatérése után 1947-ben internáló táborba került, ahonnan 1948 tavaszán Jugoszláviába szökött. 1949-től két évig Olaszo.-ban élt, 1951-ben Kanadában telepedett le. Kezdetben erdőirtáson, majd bányában dolgozott, 1957-ben a torontói iskolaszéknél volt alkalmazásban. Versei jelentek meg az 1956-os müncheni Amerikai Magyar Kiadó antológiájában (Tíz év versei 1945-1955). 1956-ban jelent meg Jeremiás siralmai című első kötete. Jelentős nyugati folyóiratok közölték rendszeresen verseit. Sík Sándor-díjat kapott (1973). Mo.-on először a Vigiliában jelentek meg költeményei (1974). – M. Az írást egyszer megtalálják (versek, Toronto, 1959); Törlesztő ének (versek, Toronto 1963); Magamsirató (versek, Toronto, 1967); Áradás (versek, Toronto, 1972); Kövület (versek, Toronto, 1977); Összegyűjtött versei (Toronto, 1981). – Irod. F. F. halálára: (Katolikus Szle, 1981. 3. sz.; Irodalmi Újság, 1981. 11-12. sz.); Rónay László: Magyar költők Nyugaton: F. F. (Vigilia, 1982. i. sz.); Márai Sándor: F. F. összegyűjtött verseiről (M. S.: Napló, 1976-1983, München, 1985); Fáy István: F. F. (Krónika, 1988. 5-6. sz.).