Fehér Lajos (Szeghalom, 1917. dec. 15. – Bp., 1981. nov. 1.): politikus, újságíró. 1941-ben a debreceni tudományegy.-en történelem-latin szakos középisk.-i tanári oklevelet szerzett. Részt vett a Márciusi Front tevékenységében, cikkeket írt a Szabad Szó c. lapba, 1942-től a KMP tagja. 1944-45-ben a bp.-i partizáncsoportok egyik szervezője. 1945-47-ben a bp.-i rendőrfőkapitányság politikai osztályának h. vezetője, 1947-54-ben a Szabad Föld felelős szerk.-je, 1955-56-ban a Balatonnagybereki Állami Gazdaság ig.-ja. 1956-tól a Népszabadság szerkesztője 1959-ig. Utána párttisztségeket töltött be az MSzMP-ben. 1962-74 között miniszterelnök-helyettes volt. 1956-ban jelentős szerepet játszott az MSZMP megszervezésében. 1957-75 között Politikai Bizottságának tagja. 1959-től haláláig a Magy. Partizánszövetség elnöke. – F. m. Harcunk Budapestért (Bp., 1946, 1969); A magyar mezőgazdaság fejlődésének útja (Bp., 1957); A szocialista mezőgazdaságért (Bp., 1963); A mezőgazdaság fejlesztésének fő irányai (Bp., 1966); Agrár- és szövetkezeti politikánk. 1965-1969 (Bp., 1970); Így történt (Bp., 1979); Sorsfordító évtizedek (1987). – Irod. Gellért Kis Gábor: A fehérség forrásai (Élet és Irodalom 1987. 49. sz.).