Fejérváry Géza, báró (Josefstadt, Cseho., 1833. márc. 15. – Bécs, 1914. ápr. 25.): táborszernagy, honvédelmi miniszter, miniszterelnök. Ferenc József bizalmi embere. 1851-ben hadnagy, 1859-ben mint vezérkari kapitány részt vett a solferinói ütközetben. 1862-ben osztrák bárói rangot nyert. Részt vett az 1866-i porosz háborúban. 1884. okt. 28-tól 1903. jún. 27-ig m. honvédelmi min., majd az uralkodó testőrségének kapitánya. A Szabadelvű Párt bukásakor, 1905. jún. 18-án az uralkodó a parlamenti formák negligálásával miniszterelnöknek nevezte ki. A koalícióban tömörült pártok élesen támadták ~ „darabont” kormányát, amely az általános választójog bevezetését is kilátásba helyezte a koalíció megpuhítására. Miután a koalícióba tömörült pártok vezetősége fokozatosan feladta követeléseit, ~ közvetítésével létrejött a megegyezés köztük és az uralkodó között, 1906. ápr. 8-án ~ és kormánya lemondott. 1875-ben m. báróságot kapott. – Irod. Szalay Ödön: Báró F. G. (Pozsony, 1901); Horváth János: Az 1905– 1906 vármegyei ellenállás története (Bp., Igor); Lányi Bertalan: A Fejérváry kormányzat politikai és alkotmányjogi megvilágításban (Bp., 1909); Kristóffy József: Magyarország kálváriája (I–II., Bp., 1928); Gratz Gusztáv: A dualizmus kora (I–II. Bp., 1934); Magyarország története (I–II., Bp., 1964).