Fekete Lajos (Karcag, 1909. febr. 1. – Bp., 1973. júl. 15.): református lelkész. A gimn.-ot Kunszentmiklóson végezte, 1927-ben kitüntetéssel érettségizett. Teológiát Bp.-en tanult (1927-1931), majd a Pázmány Péter Tudományegy.-en hallgatott filozófiát, esztétikát és művészettörténetet (1932-34), 1932-ben Grazban, 1934-ben Bécsben képezte tovább magát. 1936. márc. 24-én a pécsi egy.-en Platon Magyarországon c. disszertációja alapján filozófiai doktorrá avatták. 1930-31-ben az Orsz. Prot. Diákszövetség alelnöke, ugyanakkor a Magy. Nemzeti Diákszövetség Elnöki Tanácsának tagja volt. Segédlelkész volt Cegléden (1931-32), Bálványoson (1932), Ráckevén (1932- 34), Pestszenterzsébeten és Bp.- Angyalföldön (1934), vallásoktató lelkész Fülöpszálláson (1934-35). 1935-1958 között vallásoktató lelkész, majd segédlelkész Bp.-en. 1958-59-ben műemléki előadó, és a bp.-i ref. teol. ak.-n speciális kollégiumot tartott műemlékvédelemből és művészeti alapismeretekből. 1959. szept. 22-től 1972. ápr. 30-ig nyugdíjazásáig Bp.-Rákospalota-Óváros lelkipásztora. Filozófiai, művelődéstörténeti és főként művészettörténeti cikkei jelentek meg. – Irod. Dr. Gy. E.: Dr. F. L. (Reformátusok Lapja, 1973. 32. sz.).