Feleki László (Szatmárnémeti, 1909. jan. 9. – Bp., 1989. júl. 7.): író, újságíró. Bp.-en érettségizett (1928), már diákkorában a Nemzeti Sport belső munkatársa volt (1927). A II. világháborúban katona, 1944-től hadifogoly. 1945-ben tért vissza Mo.-ra. A Népsportnál volt újságíró, 1949-54-ben főszerk. Megírta a helsinki olimpia történetét (Tizenhat nap, Bp., 1953), népszerű sportkönyve, Kilencven perc 1954-ben jelent meg. 1954-től a Ludas Matyi főmunkatársa nyugdíjba vonulásáig (1968). Több lap állandó cikkírója volt (Új Tükör, Élet és Irodalom). Népszerűek voltak ironikus versei, humoreszkjei, tévékritikái. Négykötetes munkában dolgozta föl Napóleon életét (1976) és utókorát (1979). – M. WM-rendszer (labdarúgó szakkönyv, Bp., 1941); Kő kövön (r., Bp., 1947); A sakál hálája (szatirikus mesekönyv, Bp., 1957); A világ közepe (humoreszkek, Bp., 1957); Homo sapiens (humoreszkek, Bp., 1963); Isten veled, atomkor! (szatirikus r., Bp., 1965); Mindenféle-Híres emberek (aforizmák és életrajzok, Bp., 1966); Emberi lélek (kisr., Bp., 1967); Ki mondta, hogy ezek versek? (versek, Bp., 1970); Lobogóm, Homérosz! (versek, Bp., 1978); Selgas (r., Bp., 1980). – Irod. Galgóczi Erzsébet: Félek, tehát vagyok (Élet és Irod., 1965. 47. sz.); Faragó Vilmos: Küzdelem az ésszerűért (Élet és Irod., 1967. 10. sz.); Száraz György: A Napóleonsztori (Élet és Irod., 1977. 30. sz.); Hegedüs Géza: Álcázott bölcselem (Élet és Irod., 1970. 52. sz.); Gergely Ágnes: F. L. hetvenedik születésnapján és második verseskönyve ürügyén (Élet és Irod., 1979. 1. sz.); Antal Gábor: Meghalt F. L. író, újságíró (Magy. Nemzet, 1989. júl. 8.); Fekete Sándor: F. L. halálára (Új Tükör, 1989. 29. sz.).