Felsőbüki Nagy Pál (Fertőszentmiklós, 1777. szept. 7. – Bécs, 1857. márc. 26.): liberális nemesi politikus, az MTA ig. tagja (1830). Sopron vm. ogy.-i követeként az 1807-i ogy.-en harcot indított a jobbágyság terheinek enyhítésére és helyzetének javítása érdekében; harcba szállt a nemzet politikai, gazdasági és nyelvi jogaiért. Korán kitűnt szónoki tehetségével. A következő két ogy.-re azonban a kormánykörök mesterkedései folytán nem tudott bejutni. Újból részt vett azonban az 1825-i ogy.-en, ahol az örökváltság bevezetését követelte, s a m. nyelv érdekében elmondott jelentős beszédének következményeképpen Széchenyi István kezdeményezésre létrejött az MTA. A későbbiek során megrettent a forradalom lehetőségétől, s szorult anyagi helyzetét kihasználva a bécsi udvar megnyerte a saját céljaira. 1832-ben megkapta a jövedelmező Pálffy-csődtömeg gondnokságát. 1830 után az ogy.-eken már a haladó ellenzékkel szemben számos kérdésben a kormányt támogatta. Az 1839–40. évi ogy.-en még képviselte vm.-jét, de már jelentős szerepet nem játszott. Életének hátralevő idejében visszavonultan élt. – M. Idea (emlékirat, 1807); A lengyelek ügyében (Toldy István: A magyar politikai szónoklat kézikönyve, Pest, 1866. Közli N. P. beszédét, 1833); Az örökváltság tárgyában (1835); A szólásszabadságról (1839). – Irod. Csengery Antal: Magyar szónokok és státusférfiak (Vasárnapi Újság, 1858. 17. sz.); Barta István: F. N. P. és a bécsi kormány (Századok, 1963. 4. sz.); Csatkai Endre: F. N. P. értékelése a Századokban (Soproni Szle, 1964. 2. sz.); Barta István: F. N. P. (Élet és Tud. 1964. 29. sz.) – Szi. Berzsenyi Dániel: F. N. P.-hoz (óda).