Fenyő László (Bp., 1902, nov. 9. – Rohonc, 1945. márc. 26.): költő, műfordító, kritikus. Kereskedelmi isk.-t végzett, de – rövid időt leszámítva – nem vállalt állást, hanem csekély költői jövedelméből élt. A Nyugat állandó munkatársa volt. Első kötetét, az Építés orgonáját elkobozták. Kétszer kapott Baumgarten-díjat. 1936–40-ben a Baumgarten-alapítvány könyvtárát vezette. 1942-ben és 1944. máj.-ban munkaszolgálatra rendelték. Onnan sikerült ugyan megszabadulnia, de 1944 végén a Gestapo elfogta, nyugat felé hajtották, nem sokkal Kőszeg után egy SS különítmény agyonlőtte, holttestét egy előre megásott tömegsírba dobták. A Nyugat ún. második nemzedékének jelentős költője és verskritikusa volt. Fordító, Bruno Brehm, Georg Fink, Richard Katz, Erich Kästner, Thomas Mann, Axel Munthe, Felix Salten stb. műveiből. – M. Építés orgonája (Bp., 1922); Elveszett évek (Bp., 1926); Fojtott virágzás (Bp., 1928); Szavak, sebek (Bp., 1931); Elítélt (Bp., 1934); Őszi kávéház (Bp., 1936); Hűség (Bp., 1939); Csokor (válogatott versek, Bp., 1942); Városliget (Bp., 1943); Elítélt (válogatott versek Komlós Aladár bevezető tanulmányával, Bp., 1959). – Irod. Fodor József: Egy emléktáblára (Élet és Irod. 1958. márc.); Devecseri Gábor: F. L. (Élet és Irod. 1962. 46. sz.)