Ferenczi György (Bp., 1902. okt. 8. – Bp., 1983. júl. 28.): zongoraművész, pedagógus. Hatévesen már a bp.-i Zeneakad. hallgatója. Zongorázni Thomán Istvánnál, kamarazenét Weiner Leónál tanult. 1924-1931 között a Nemzeti Zenedében tanított, majd 1938-ban Dohnányi mesterisk.-ját végezte el. 1946-tól a bp.-i Zeneművészeti Főisk. tanára volt. 1974-ig, nyugdíjba vonulásáig mesterkurzust tartott Salzburgban. A hatvanas évek végéig Bp.-en rendszeresen hangversenyezett; koncertezett számos európai városban is. Művészetéhez leginkább Chopin művészete állott közel. Játékstílusa hazánkban utolsóként képviselte a múltszázadi hangversenytermek, zenebaráti otthonok sajátos előadásmódjának jellemvonásait. – Irod. Füst Milán: F. Gy. művészete (Magy. Nemzet, 1960. máj. 13.); Kocsis Zoltán: F. Gy. (Vigilia, 1984).