Ferenczy Árpád (Győr, 1877. jan. 15. – Ceylon, 193? ): jogi író, jogakadémiai tanár, utóbb buddhista szerzetes. Hazai jogi tanulmányok után 1901-ben könyvtáros Bp.-en (Országgyűlési Könyvtár), 1902-ben Sárospatakon jogak. tanár, 1903-ban kolozsvári egy.-i magántanár, 1909-től bp.-i egy.-i magántanár. Az I. világháború alatt haditudósító a Ny-i hadszíntéren. Az I. világháború után Indiába távozott, onnan állítólag Ceylonba ment, áttért a buddhista hitre és mint buddhista szerzetes egyházjoggal foglalkozott. Hazai jogi irodalmi működése során elsősorban a nemzetközi jogról írt. Közjogi munkásságában a polgári demokrácia híve, egyes angol jogintézményeket tanulmányozott. – F. m. A nemzetközi választott bíróságok múltja, jelenje és jövője (Bp., 1902); A politika rendszere. Alkotmány- és közigazgatástan (Bp., 1905); A semlegesség elmélete (Bp., 1907); Honosság, illetőség és lakóhely a nemzetközi magánjogban (Bp., 1908); A nemzetközi magánjog kézikönyve (Bp., 1911); Az angol parlamenti szólásjog és jegyelem történeti fejlődése és jelen állapota (1547–1914) (Bp., 1914); The Anta of Timothy Thümmel (London, 1924); Kunala, An Indian fantasy (London, 1925).