Kezdőlap

Fettich Nándor (Acsád, 1900. jan. 7.Bp., 1971. máj. 17.): régész, ötvös, az MTA tagja (l. 1938–49). A bp.-i tudományegy.-en végzett és provinciális római felirattanból doktorált (1921). A bp.-i Zeneakadémia fuvola tanszakának növendéke (1921–23), 1923–1926 között szakdíjnok, 1926-tól az MNM Érem- és Régiségtára népvándorlás kori gyűjteményének őre. A bp.-i tudományegy.-en a népvándorlás kora régészetének magántanárává képesítették (1929). Megtanult oroszul. Az akkori régészek közül egyedül ő járt kiküldetésben a SZU-ban (1926, 1935). Egyik alapítója és társszerk.-je az Archaeologia Hungarica (1926-), alapítószerk.-je a Folia Archaeologica (1939-) sorozatoknak. 1941-ben ötvösséggel kezdett foglalkozni, hogy jobban megérthesse a régi technikát. Számos történeti témájú domborművet alkotott. Munkáival részt vett a Brüsszeli Világkiállításon (1957). Az Iparművészeti Isk. előadója volt. Az MNM megbízott h. főig.-ja 1944-ben, 1945. máj.-ban nyugdíjazták. Ezután fizikai munkás lett, emellett folytatta tudományos munkásságát és ötvösséggel foglalkozott. 1956-tól szellemi, néprajzi és hitvilággal foglalkozó dolgozatokat is írt az Ethnographiába. 1957-től az Ötvösművészek Alkotóközösségének tagja; 1959–1962 között az MTA Régészeti Kutatócsoportjának szerződéses tudományos munkatársa volt. Élete utolsó évtizedében a szláv régészeti kérdések is foglalkoztatták. 1959-től hosszabb feltáró munkát végzett Pilismaróton, megírta az ottani késő avar kori temető monográfiáját. Életében kb. száz tudományos dolgozata és monográfiája jelent meg, több munkája kéziratban maradt. Műveinek rajzait maga készítette. Tagja volt a Magy. Régészeti Művészettörténeti és Éremtani Társulatnak, a helsinki Finnugor Társaságnak. Megkapta a Finn Oroszlán lovagrend lovagkeresztjét (1969). – F. m. Az avarkori műipar Magyarországon (Bp., 1926); Bronzeguss und Nomadenkunst (Prag, 1929); A garcsinovói szkíta lelet (Bp., 1934); A honfoglaló magyarság fémművessége (Bp., 1935); Die altungarische Kunst (Berlin, 1942); Győr története a XIII. század közepéig (Győr, 1943); Magyar stílusok az iparművészetben (I-III., Bp., 1943–47); Régészeti tanulmányok a késői hun fémművesség történetéhez (Bp., 1951, németül is); A szeged-nagyszéksósi hun fejedelmi sírlelet (Bp., 1953, franciául is); Archäologische Beiträge zur Geschichte der sarmatisch-dakischen Beziehungen (Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 1953. 3. sz.); A regősénekekről (Ethnogr., 1958. 3. sz.); Das awarenzeitliche Gräberfeld von Pilismarót-Basaharc (Bp., 1965); Újabb adatok az őskori kocsihoz a Kárpát-medencében (Studia Ethnographica 2. Bp., 1969); Das altungarische Fürstengrab von Zemplén (Vojtech Budinsky-Krička-val, Archeologica Slovaca. Monographie 2. Bratislava, 1973). – Irod. Erdélyi István: F. N. az ötvösművész (Műgyűjtő, 1973. 2. sz.); Erdélyi István: F. N. (Ethnogr., 1971); László Gyula: N. F. (Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 1972); Párducz Mihály: F. N. (Archaeol. Ért., 1972).