Fiedler István (Nagybecskerek, Torontál vm., 1871. okt. 14. – Nagyvárad, 1957. ? ): püspök. 1894. szept. 8-án szentelték pappá. 1898- 1904 között Újszentannán, Csákon és Lippán káplán. 1904-től a Temesvár józsefvárosi zárda, 1910-től a temesvári papnevelő lelki ig.-ja, 1913-tól püspöki titkár, 1916-tól resicai esperes-plébános, 1923-tól temesvári kanonok. Az 1920-as évek második felében az apostoli kormányzó helynöke. 1930-ban Nagyváradon szentelték püspökké, és a Szatmár-nagyváradi egyesített egyházmegye első püspöke. 1939. okt.-ben a román kormány a püspöki szék elhagyására kényszerítette, mivel részt vett a főleg r. k. papok által indított román ellenes szervezkedésben, amelynek célja az erdélyi magyarság tömörítése volt. 1939. dec. 15-én muliai c. püspöki címet kapott. 1949-től rendőri megfigyelés alatt állt. Ennek ellenére 1950-51-ben – mivel Márton Áron még börtönben volt- felszentelte az erdélyi egyházmegye papnövendékeit. – F. m. A tizennégy segítő szent (Nagyvárad, 1935). – Irod. Virt László: Katolikus kisebbség Erdélyben (Bp.-Luzern, 1991).