Finta Gerő (Tordatúr, 1889. dec. 31. – Bp., 1981. júl. 5.): költő, műfordító. A nagyenyedi Bethlen-kollégiumban tett érettségi után a bp.-i tudományegy.-en jogi és bölcsészeti tanulmányokat folytatott, majd Kolozsváron szerzett tanári oklevelet. 1915-től a székelyudvarhelyi, 1928-tól a kolozsvári ref. kollégiumban tanított. 1941-től a nagyváradi ref. leánygimn. ig.-ja volt. 1945-ben áttelepült Mo.-ra. 1926-tól tagja volt a Kemény Zsigmond Társaságnak, majd az Erdélyi Irodalmi Társaságnak. Versei, műfordításai és kritikái jelentek meg, a Cimbora, az Erdélyi Szemle, a Vasárnapi Újság és a Pásztortűz c. lapban. Verseket, műfordításokat publikált. – F. m. A fák (versek, Székelyudvarhely, 1923); Pacsirtaszó (versek, Kolozsvár, 1927); Berzsenyi Dániel és költészete szemelvényekkel (Brassó, 1936); Eminescu költeményeiből (ford., Kolozsvár, 1939). – Irod. Walter Gyula: F. G. (Pásztortűz, 1926. 23. sz.); Bardócz Árpád (Erdélyi Helikon, 1939. 4. sz.).