Finta Zoltán (Nagyajta, 1893. ápr. 7. – Bp., 1947. okt. 6.): romániai magyar költő, újságíró. Középiskolai tanulmányait Erzsébetvároson végezte, majd orvosi tanulmányokat folytatott Kolozsváron, ez katonai szolgálata miatt félbemaradt. 1921-től Kolozsváron újságíróként működött az Ellenzék és a Keleti Újság c. lapnál. 1924-25-ben a kolozsvári Népújság felelős szerk.-je volt. Ennek „Hasznos Mulattató” c. irodalmi rovatában színvonalas írásokat közölt. A 20-as évek második felében a Temesvári Hírlap, a 30-as években a Brassói Lapok munkatársa. 1940-ben Kolozsváron a Keleti Újság c. lapot szerk. 1926-tól tagja volt a Kemény Zsigmond Társaságnak, majd munkatársa az Erdélyi Helikon c. folyóiratnak. Verseskötetei, regényei és novellái jelentek meg. – F. m. Bort, búzát, békességet (versek, Temesvár, 1926); Jancsi és Juliska (elb., Kolozsvár, 1929); Kőkereszt (r., Huszár Emillel, Brassó, 1934); Minden férfi gazember (r., Brassó, 1934); Valaki ismeretlen (versek, Kolozsvár, 1942). – Irod. Hegyi Endre: Egy verseskötet margójára (Pásztortűz, 1942. 7. sz.); Marosi Ildikó: A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság levelesládája (Bukarest, 1973).