Fischer Gyula (Hercegszőllős, 1893. márc. 5. – Bp., 1967. jún. 22.): jogász. A Tanácsköztársaság idején közigazgatási szolgálatot teljesített Baranya vm.-ben. A pécsi tudományegy.-en befejezte jogi tanulmányait, pénzügyi fogalmazó lett. A proletárdiktatúra alatti magatartásáért 1924-ben büntető eljárást indítottak ellene, bizonyítékok hiányában felmentették, de a közszolgálatból elbocsátották. Ezután jogtudományból doktorált és Pécsett ügyvédkedett. A Függetlenségi Front keretében részt vett a pécsi ellenállási mozgalomban. 1944-ben behívták katonának, egy munkaszolgálatos század parancsnoka lett. Innen megszökött, Bp.-en bujkált, majd visszatért Pécsre (1945), belépett az MKP-ba. Megszervezte a pécsi népügyészséget és népbíróságot; népügyészként dolgozott. 1946-tól a belügymin., 1948-tól a pénzügymin. elnöki főosztályának vezetője volt. Századparancsnoki beosztására hivatkozva kizárták az MDP-ből (1949), jogtanácsosi munkakörbe helyezték, majd elbocsátották; 1955-ig, rehabilitálásáig fizikai munkás volt. 1955-ben jogtanácsosként helyezkedett el, 1957-től 1960-ig, nyugdíjazásáig a Legfőbb Ügyészségnél főosztályvezető ügyész volt.