Fodor József (Lakócsa, 1843. júl. 16. – Bp., 1901. márc. 20.): higiénikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1878, r. 1883), a Cambridge-i egyetem tiszteletbeli doktora. Bécsben és Pesten tanult, 1865-ben orvosdoktor, 1866-tól tanársegéd az államorvostani tanszéken. 1869-ben kórházi boncnokfőorvos, magántanár a tiszti orvosi eljárásokból. Külföldi tanulmányút után 1872-ben Kolozsvárott az államorvostan ny. r. tanára. 1874–1901-ben az orvosi rendészet, utóbb a közegészségtan ny. r. tanára a bp.-i egy.-en. 1894–95-ben az egy. rektora. A közegészségtannak nemcsak első hazai oktatója és művelje, de nemzetközi viszonylatban is egyik megalapozója. A levegő, a talaj és a víz szennyeződésére vonatkozó kutatásai mind módszereik, mind megállapításaik tekintetében klasszikus jelentőségűek és hozzájárultak Pettenkofer téves talajelméletének megdöntéséhez. Elsők között mutatta ki a víz tífuszt terjesztő szerepét. Jelentősek a szénmonoxid toxicitására vonatkozó kutatásai. Felismerte a bakteriológia fontosságát. Kutatásait számos gyakorlati kérdés megoldásában érvényesítette (a főváros vízellátása, csatornázás stb.). Az ő javaslatai alapján léptették életbe az iskolaorvosi egészségtan-tanári intézményt. Markusovszky Lajossal megszervezte az Országos Közegészségi Egyesületet. 1879– 87-ben a Természettudományi Közlöny, 1887-tól az Egészség c. lap szerk.-je, a Természettudományi Társulat főtitkára éveken át. Világviszonylatban elsőnek vetette fel egy országos közegészségügyi intézet és területi közegészségügyi-járványügyi intézet tervét. Több munkájában élesen bírálta a hazai társadalmi viszonyokat és azok egészségromboló hatását. Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete az 1960-ban felújított Fodor József emlékéremmel a közegészség- és járványügy terén kifejtett tudományos munkát jutalmazza évenként. Számos tanulmánya jelent meg az, Orvosi Hetilap Közegészségügy és Törvényszéki Orvostan c. mellékletében, az Egészség c. lapban és külföldi folyóiratokban. – F. m. Az árnyékszék-rendszerekről, tekintettel a hazai és főleg pesti viszonyokra (Pest, 1869); Közegészségügy Angolországban, tekintettel… a hazai viszonyokra (Bp., 1873 az MTA nagyjutalmát kapta érte); Az egészséges házról és lakásról (Bp., 1877); Egészségtani kutatások a levegőt, talajt és vizet illetően (Bp., 1880–81); A tiszti orvosi kiképzés és minősítés reformja (Bp., 1898); Hygiene des Bodens (Weyls Handbuch der Hygiene c. fejezet, Jéna, 1893). – Irod. Hőgyes Endre: F. J. (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1903); Az orvosi tudomány magyar mesterei (Bp., 1924); Varga Lajos: F. J. (Orv. Hetil. 1963. 28. sz.); Kerekes István: F. J. (Élővilág, 1964. 2. sz.); Hahn Géza–Melly József: F. J. élete és munkássága (Bp., 1965).